Provinciális ház
A város legértékesebb épülete a megyei ház. Az épület neve emlékeztet azokra az időkre, amikor Igló a XIII. tartomány, később pedig a 16 szepesi város székhelye volt, ahol a tartomány közigazgatási szervei dolgoztak.
Az épület eredetileg városházának épült, a szóbeszédek szerint II. (Jagelló) Ulászló király itt kötött békét a brandeisi Giskra Jánossal.
1777-ben az épületet a 14 szepesi város tartománya vásárolta meg a várostól, ahol közigazgatási székhelyet hozott létre, mely 1876-ig működött. A tartomány megszűnése után az épület Szepes megye tulajdona lett, majd 1894-ben a 16 szepesi város takarékpénztára vásárolta meg 18 600 aranyért (a város csak 17 000 aranyat kínált). 1954 óta a Szepességi helytörténeti múzeum kiállításainak ad teret.
Erkölcsi üzenet nem csak a hivatalnokoknak
Az épület legérdekesebb része az első homlokzat, melynek része a Lőcsei kapu is. A közepén kőbe vésve található a 16 szepesi város címere, melyet 1774-ben kapott.
Az épület homlokzatán gazdag stukkódíszítés látható 6 kartussal, melyek az emberi tulajdonságokat szimbolizálják, melyekkel a város vagy a tartomány tisztviselőinek rendelkezniük kellett.
A kartusok (keretek) alatt balról haladva az alábbi latin feliratok olvashatók:
- PONDERE SOLO - Kizárólag jelentőség alapján
- UTQUIS MERETUR - Ki mit érdemel
- SUUM CUIQUE - Mindenkinek a magáét
- DIE NOCTUQUE - Éjjel-nappal
- IN SOMNIS CUSTOS - Az álmok őre
- HINC OCULOS NUSQUAM - Nem téveszthető szem elől
Szabad fordításban a következőt jelenti:
A köztisztviselő tevékenysége során az ügy anyagi és erkölcsi mivoltával foglalkozik (igazságosság – ki mit érdemel), bármilyen más körülménytől (éjjel-nappal) függetlenül, még álmában sem juthat eszébe (az álmok őre), hogy a törvényt szigorúan be ne tartsa.